Mira napok óta nem írt, ennek két oka is volt. A héten többször kellett a Földhivatalba mennie, szerződéseken dolgozott, ügyfelekkel egyeztetett. Másrészt, amikor volt ideje, úgy érezte, nem találja a szavakat. A blog eddigi fejezetei szinte maguktól íródtak, száguldoztak a fejében a régi és kevésbé régi emlékek, amiket le akart írni. Most valahogy nehezen koncentrált. Arra gondolt, az eddigi írások, a hozzájuk kapcsolódó élénk élményekkel kicsit meg is terhelték. Újra és újra végigélte azokat az időket, újra érezte a régi érzéseket, és ez nehezebb volt, mint sejtette. Kifejezetten nyomasztotta, és még fájdalmasabban élte meg a mostani helyzetet.
Ivott egy korty kávét, rágyújtott, és azon gondolkodott, mit csinál most Miklós. Azt kívánta, bárcsak lenne egy kis szerkezete, varászgömbje, amiben láthatná a férfit. Mira maga elé képzelte, ahogy okos szavaival érvel a bíróságon, tárgyal az ügyfeleivel. Többször beszéltek arról, milyen vicces lenne egy perben szembenállni egymással. Gyilkos harc lenne, vigyorgott a lány, szinte látta maga előtt a jelenetet.
Eszébe jutott a Valentin-nap, amikor legnagyobb meglepetésére Péter felhívta Ausztriából. Most ott bérelnek Gizával egy éttermet, és hónapok óta semmit nem tudott róluk. A telefonban hallotta, hogy Péter már jócskán ivott, de egészen meghatóan kedves volt, és pár percre Mira el is felejtette, milyen csúnyán lett vége, mennyi bánatot okozott neki. Pár percre még az is felvetődött benne, komolyan veszi a meghívást, és kimegy hozzájuk. De csak pár percre... Semmit nem akart már Pétertől, Gizára pedig neheztelt, mert teljesen eltűnt, emiljére sem válazolt, csak nagy ritkán küldött valami viccesnek szánt képet, videót, sok más címzettel együtt. Mira megrázta a fejét, és megint azon gondolkodott, miért mászott bele ebbe a Péter-ügybe. Milyen karma kötötte össze őket?
Annak idején Angyalka néni azt mondta neki Gáborról, hogy valamikor a XII. században Gábor menedéket adott Mirának, aki árva utcagyerek volt. Ezt a karmát dolgozta le a kapcsolatukkal. A lány valahol mélyen hitt az ilyen jellegű törvényszerűségekben. Nagyon sajnálta, hogy Angyalka néni nincs többé, hiányzott neki, imádott vele beszélgetni, bölcs és derűs volt. Biztosan tudna tanácsot adni Miklóssal kapcsolatban, nem szokott kertelni, megmondaná, ha kilátástalannak látná a dolgot. Annak idején nagyon optimista volt, kifejezetten összeillőnek mondta őket. És Mira tudta, össze is illenek, jobban, mint bárki mással élete során. Ez a biztos tudat akadályozta meg abban, hogy bárki mással hasonlóan érezzen, és kitörölje Miklóst.
Mira ránézett az órára, késésben van, ebédmeghívása van. Gyorsan befejezte az írást, és elszaladt zuhanyozni.
