Mira sokszor gondolt arra, hogy egyszer majd Kanadába költözik, ahol egy rönkházban, nagytestű kutyával éldegél, könyveket ír. És boldog. Nem emlékezett rá, hogy honnan jött az ötlet, valami könyv vagy film hatása lehetett. Időről időre maga elé képzelte ezt az élethelyzetet, bár nem tartotta valószínűnek, hogy ez valaha igaz lesz. Őszintén szólva, nem is tudta volna elhagyni a családját, kötődött hozzájuk.
Amikor ezt elmesélte Miklósnak, a férfi azt mondta, ő hasonló terveket gyártott, csak éppen Ausztrália vonatkozásában. Azt is mondta, hogy a lány kedvéért vele elmenne Kanadába is. Élénken emlékezett arra a beszélgetésre, étteremben ültek, és mint két gyerek álmodoztak egy távoli világról, ahol ketten lehetnének. Messze a hazai gondoktól. Mira úgy emlékezett, hogy akkor ez egyáltalán nem tűnt utópiának, mindketten hinni akarták, hogy lehetséges. Ahogy egész kapcsolatuk erről a gyerekes hitről szólt, hit, hogy együtt legyőzhetik saját démonaikat, levehetik egymás válláról a batyut. Ez úgy látszott egy ideig, hogy működik is. Mira szinte újjászületett, lebegett a boldogságtól, és percről-percre jobban szerette Miklóst.
Néha az az abszurd érzése volt, hogy ezt az egészet csak álmodta. Ilyenkor gyorsan belelapozott az emilekbe, és fellélegzett. Nem álom volt. Nagyon is a valóság, és ilyenkor újra átélte azokat a pillanatokat, amikor először olvasta a férfi leveleit. Érezte azt a szívdobogást, a forróságot, lázas remegést. Csodás volt. A lányra rá se lehetett ismerni, a munkahelyén szinte táncolva járt, könnyedén intézett el mindent, és rengeteget nevetett.
Azóta hiába kereste ezt az érzést másoknál, aztán egy idő után már nem is kereste, mert tudta, nem találja. Kiépített maga körül egy burkot, amin senki nem tudott áthatolni, kedves volt és figyelmes, de mégcsak meg sem közelítette a kedvessége azt, amilyen Miklóssal volt. Remélte, hogy lesz még lehetősége ilyennek lenni. Remélte, és nagyon akarta. Ugyanakkor erős kétségei is voltak. Kétségek és félelmek emésztették, és a tehetetlenség dühe.
Kanadában kéne lenniük, a rönkházban, nagytestű kutyával, sztéket sütni ebédre, és a kandalló elött kávézni.
