Most Michael Bolton énekel egy nagyon jó cd-n, amit Mira pár éve a Corvin mozi mellett vett. Ha van iszonyúan szexi hang, akkor ez az. Félelmetes. Mira mosolygott, miközben arra gondolt, milyen szerencséje van Nicolette Sheridan-nek, ez a hang ébreszti...
Ez a cd is a lánynál volt a siófoki hotelben, ahol aztán megismerte Pétert, akiről azt hitte... Mit is hitt? - túrt bele a hajába. Azt hitte, hogy neki való, hogy rá várt. Pedig valójában Miklóst várta, aki nem jött. Pétert - most már jól tudja - a helyén kellett volna kezelnie, egy fergeteges éjszaka után kivezetni a hotelszobából és az életéből. Nem így tett. Gyorsan, bután belefolyt Péter életébe, beengedte a sajátjába. És azt hitte szerelmes. Ezt sietve és gonoszul Miklóssal is közölte egy sms-ben... Aztán szép lassan kezdett kételkedni az egészben, és egy nap a konyhaajtóban beléhasított a felismerés: semmi köze Péterhez! Addigra már több százezer forintja bánta Péterhez való ostoba vonzódását.
Ma már alig érti, hogy is lehetett ennyire buta, Hiszen sokszor érezte magát nagyon rosszul Péter rémes barátai körében, a hideg rázta a rendszeres másnapos erőszakosságtól. Mégis. Valami állatias ösztön fogva tartotta Péter mellett. Nem szabadult, amíg egy nap váratlanul kijózanodott, és már csak szánalmat érzett Péter iránt. És maga iránt. Semmi szépet nem tudott megőrizni abból a kapcsolatból. Homlokát ráncolva Mira arra gondolt, hány ezer apróság köti még ma is Miklóshoz, és közben egy dolgot nem tud mondani, ami miatt Péter után vágyakozna.
Hozott magának egy pohár Camparit, ezzel is elfojtva pocsék közérzetét, mandulát vett a fogai közé, és élvezte, ahogy a kétféle keserű randevúzik a szájában.
Mira előtt felrémlett a nagynyárádi temető kerítése előtti pad, ahol hosszú idő után megint kettesben voltak. Kegyetlen meleg volt, pár órával korábban 31 ember halt meg egy siófoki buszbalesetben, sváb öregasszonyok rémüldöztek a hírt ecsetelve. Miklós azt mondta, nagyon várta ezt a találkozást, és Mira akkor újra érezte, hogy vér lüktet az ereiben. Majd a délutáni közös program, a halászlé, Duna-parti botorkálás után elrontotta az éjszakát...
Igen, mormolta maga elé, a frenetikus szex nem volt jellemző kapcsolatukra. Talán az idő, amit együtt töltöttek, az idő volt kevés. Annyi minden más volt, ami összekötötte őket. Ami még most is a férfihoz köti. A beszélgetések, a közös élmények, a sokban párhuzamos élet, az egymásnak meggyónt titkok.
Amikor azon a Szilveszter délutánon felment Mirához egy saját cd-vel, megivott egy kávét, majd búcsúzáskor szorosan átölelte, Miklós azt mondta: ezért érdemes volt az egész év. És Mira tudta, így van. Majd Miklós kisétált az ajtón, kezében a narancsszínű Saxoo pulóverrel, amit Mirától kapott. A lány napokig nem mosta fel az előszobában levett bakancsok sáros lenyomatait...
Egy másik Szilveszteren éjfél után két perccel felhívta azzal, hogy csak idén is én akarok lenni az első. Ő volt.
Mira most megint úgy érezte, hogy Miklós itt ül mögötte a kanapén, ahogy Seth, fekete hosszú kabátban az Angyalok városában. Feláll, a lányhoz lép, felemeli haját, és megcsókolja a tarkóját. Mira megérintette tarkóját, szinte érezte a férfi csókjának nyomát. Megint lázasnak érezte magát, és bosszankodva orrot fújt.
Miklós barátja, Tamás, aki Mirának is barátja lett, most vigyorogva füstöl a felhők között, látja a lányt a laptop felett, és szíve szerint mondana valamit, talán idézne egy versből. Mindenesetre lehűtené a lány forró fejét, okos, visszafogott módon próbálná lebeszélni a lányt Miklósról. De tudja, most már tudja, hiába.
Mira belekotort hajába, rágyújtott és megint Miklósra gondolt. Remélte, hogy a cseten hagyott rövid leírás idevezeti a férfit. Marha okos pasi, mosolygott Mira, meg fogja találni.
Ma ott alszol a kispárnámon, írta valamikor Miklós. Mira ma ugyanezt gondolta. Elmélázva szürcsölt egyet a Campariból, és becsukta a laptop fedelét.
